A világvége várásnak a pszichológiája az lehet, hogy az idő végtelensége az ember számára felfoghatatlan, sőt félelmetes. Közben tudjuk, hogy az kegyelmi állapot, hogy még működik a világunk, hogy a felelőtlen, környezetszennyező életmód ellenére még élünk.
Mindannyian érezzük, hogy felgyorsult az idő. Emiatt sokszor úgy érezzük, nem jól osztjuk be, nem jut elég.
Pedig nem velünk van a baj, hanem magával az idővel...
A "világvége" kifejezés helyett az igazsághoz közelebb áll "az idő vége".
Ez annyit jelent, hogy az idő a hagyományos értelemben átminősül. Mivel erre nincs hatásunk, okosabb, ha minőségileg osztjuk be.
Vagyis minden nap, minden órában fontossági sorrendet kell felállítanunk. Ha összetorlódnak a teendőink, akkor tegyük fel a kérdést: "Mi most a legsürgetőbb?" ill. "Mit tudok most a leggyorsabban elintézni?"
Azonnal lenyugtat bárkit, ha a hosszú teendő listáról kihúzhat legalább egyet.
Az idő minősége így dimenziókat fog ugrani, és minden könnyebben elrendeződik. A világvége helyett azzal kell tisztában lennünk, hogy minden nap, minden percben emberségből vizsgázunk.
Nem lesz világ vége.
A pénzvilág össze fog omlani, de hogy mikor, azt sem lehet tudni, mert kaptunk még egy kis időt...
Szerintem nem ezzel kell foglalkozni, hanem azzal, hogy készen legyünk bármikor elszámolni a tetteinkkel...
2012.december 18-án 18 órakor előadást tartok.
Érdemes regisztrálni, hogy jusson "világvége" muffin!!! :-)